A rejt�lyes szoba

 A szoba s�t�t volt �s dohos. A hossza kb. 8 m lehetett, sz�less�ge alig t�bb, mint 4 m. Szememnek hozz� kellett szoknia a s�t�ts�ghez,f�ny csak a hanyagul bedeszk�zott ablakok r�sein sz�r�d�tt be… Illetve, az asztalon pisl�kolt egy m�cses; vajon ki hagyhatta itt? M�gpedig nem is olyan r�g, hiszen szel�d f�nnyel b�r, de m�g vil�g�tott.
M�g sosem j�rtam erre, ez�rt f�lve tekintgettem be az ajt�b�l. A mennyezetr�l �ri�si, porlepte csill�r l�gott le. Tele volt p�kh�l�val, ak�r a szoba t�bbi r�sze. Ki tudja, mi�ta nem j�rtak erre?! A b�torok, amikkel be volt rendezve, tal�n t�bb sz�z �vesek is voltak. A m�lybord� szekr�nyek �s asztalok kor�r�l kiss� viseltes �llapotuk �s r�gies, �mde nemes farag�suk �rulkodott. Az ablakokat tekint�lyes m�ret� s�t�t�t�f�gg�ny takarta valaha, ezek t�bbs�ge a f�ld�n hevert, csak egy-k�t molyette p�ld�ny l�gott m�g kitart�an. A parkett�n egy perzsasz�nyeg hevert, az id� m�r erre is r�festette a m�land�s�g nyomait.

T�lem balra volt egy dolgoz�sarok. Sz�ette asztal, rajta poros lapok, n�h�ny r�gi f�nyk�p, amik embereket �br�zoltak, felteszem, a szoba lak�j�nak csal�dj�t. Egyiket sem ismertem.
Itt villant be az a furcsa gondolat, hogy tulajdonk�pp azt sem tudom, hogy ker�ltem ide. M�s k�r�lm�nyek k�z�tt ett�l biztosan megijedtem volna, �s ezen kezdtem volna l�zasan gondolkodni, most azonban a k�v�ncsis�g fel�lkerekedett rajtam, �s folytattam a szoba felfedez�s�t. Elhaladtam a szekr�nyek mellett, k�l�n�sebb figyelmet nem ford�tva r�juk. A szoba k�zep�n l�v� m�cses ir�ny�ba indultam. Egy d�szesen kifaragott doh�nyz�asztal k�zep�n �llt, valaki nemr�g gy�jthatta meg, m�g alig �gett le. Mellette egy k�nyv hevert, kinyitva.

Elolvastam az els�, k�zzel �rt sort: „Kedves Napl�m!”. Igaz�n udvariatlans�gnak �reztem volna beleolvasni olyasvalaki napl�j�ba, akit nem is ismerek. �gy h�t tov�bbsiklott a tekintetem. El�sz�r egy t�r�tt v�z�t l�ttam meg, ezt nem tal�ltam t�l �rdekesnek. De volt m�g egy t�rgy az asztalon, melyt�l kir�zott a hideg. Egyszerre �reztem k�sztet�st arra, hogy egyszer�en kis�t�ljak a szob�b�l, befejezv�n a felfedez�st �s, mint aki nem is j�rt erre, egyszer�en elfelejtsem a kalandot. De emellett az is izgatott, hogy felvegyem, megvizsg�ljam, kipr�b�ljam… Azt�n, mivel �gyis r�g j�rtak m�r itt, meg tal�n ugyanilyen sok� fognak csak visszaj�nni - fel sem t�nne a hi�nya. Ez�rt esetleg eltehetn�m azt a pisztolyt, ami az „ismeretlen szobatulajdonos” birtok�ban lehetett egykor. V�g�l azt�n megn�ztem az ez�st�s, v�setekkel cifr�zott fegyvert �s �szrevettem, hogy m�g csak megt�ltve sincs.

Visszatettem h�t az asztalra, �s elindultam a szoba v�g�ben l�v� k�nyvespolc fel�.
F�l�ton egy eg�r r�m�tett hal�lra, aki v�ratlanul egy f�gg�nykupac al�l �trohant a szob�n, felpattant a t�loldalon l�v� d�v�nyra majd a mellette l�v� �ll�l�mpa tetej�re felm�szott, v�g�l az ablakot befed� deszk�k r�seinek egyik�n kisz�kkent a szabadba.
P�r perc riadt piheg�s ut�n m�r nevets�gesnek t�nt egy apr�cska �llatt�l val� f�lelem, majd k�v�ncsis�gom vez�rl�s�re elindultam a k�nyvespolc fel�. Leporolgattam n�h�ny k�nyvet �s elolvastam a c�meiket: „Az emberi test anat�mi�ja”, „Szerv�t�ltet�si k�s�rletek”. Bizony�ra egy orvos - f�le tud�s dolgoz�szob�j�ba cs�ppentem.
�sszecsuktam a kezemben tartott k�nyvet, s csak most vettem �szre, hogy valaki a sarokb�l figyel…